Miért rémálom egy kivitelezés?

Valamennyire egybecseng ez az előzővel, hiszen az irracionális elvárások vonják maguk után azt, hogy mi tudjuk, meg vagyunk győződve valamiről, de mi van, ha képtelenek vagyunk felismerni a határainkat?

4.) Határaink felismerése

Avagy mit tudok és mi az, amiről csak azt hiszem, hogy tudom? Miért kell szakértő (építész, művezető, lakberendező, burkoló, stb.), ha én mindent tudok? Vagy csak az elméletét tudom, hogy így vagy úgy kellene?
Sokkal nagyobb gondokat és konfliktusokat okoz az, ha azt hisszük, hogy tudunk valamit, és közben mégsem. Ettől kisebb problémákat okoz, ha belátjuk, mi az, amihez valóban nem értünk, csak hallottunk valamit valakitől. Néha tényleg igazunk van, legalább ugyanennyiszer nincs. Meddig tart a kompetenciám, meddig tart az adott szakértőé? Véleménye van vagy szakmai véleménye van? És neked?

A szakmai vélemény sok összetevőből áll össze. Először is ott vannak a tények. Aztán erre ráépülnek a tapasztalatok. Majd az ez alapján kialakult vélemény. Attól szakmai egy vélemény, hogy vannak mögötte tények és tapasztalatok. Attól szakmaiatlan, hogy csak egy vélemény.

Egy eset:

Két különböző szakembertől kértünk árajánlatot ugyanazokra a tervlapokra. Az egyik szakember 20%-kal olcsóbbat adott a másiknál. Mivel ugyanazokat a tervlapokat kapták meg, ugyanazokkal az instrukciókkal, az ügyfél úgy döntött, hogy az olcsóbbat választja. Utólag derült ki, hogy az anyagon történt spórolás és a tervlapokon szerepeltetett designtól való eltérések tették lehetővé az olcsóbb munkát. A munka tehát nem csak 20%-kal volt olcsóbb, de annyival másabb és rosszabb is.

Tanulság:

Ami bűzlik, az mindig rothadt. Ha korrekt árajánlathoz képest alább mondanak árat, azt sosem a munkadíjon kell keresni. Ha pedig a munkadíj annyival olcsóbb, akkor elvárhatom ugyanazt a korrekt, minőségi munkát? Valószínűleg nem.

Mi történt utána?

Igazából semmi. Mivel a költség fontosabb volt, mint a design, így ez egy jó döntésnek bizonyult. Itt nekem volt irreális elvárásom, hogy az valósuljon meg, amiért felkértek.

Meg lehetett volna előzni?

Nem biztos, hogy kellett. Számomra jó tanulás volt, hogy nem mindig ugyanazok a motivációink. Az ügyfelem elégedett volt, hogy a költségkeretben benne maradt, és elégedett a végeredménnyel. Meg lehetett volna előzni, de ebben az esetben jól sült el.

Néhány jó tanács:

• Figyelj az "így szoktuk", "annak úgy kell lenni" kezdetű gondolatokra, ezek csak a kényelmet, a gondolkodás helyettesítését szolgálják. Valóban úgy kell lenni? Tényleg kell, hogy most is úgy szokjuk?
• Nem kell mindent nyakló nélkül bevenni, amit mondanak. Fogadjuk be, mérlegeljünk.
• Nem kell mindenhez értened, de nem is kell mindenre azonnal mondanod valamit. Teljesen rendben van, ha bármihez gondolkodási időt kérsz, utána nézel, tájékozódsz.
• Figyelj a mindent tudókra, gyakran valójában felületesen értenek csak mindenhez. Vannak, akiknél ez nagyon jól jön (pl. egy műszaki ellenőr jó, ha mindenhez ért pontosan annyira, hogy ne vezessék meg), de van, hogy ez egyáltalán nem jó, főleg egy olyan szakembernél, akinek egy mélyebb szaktudást igénylő, célorientált feladatot kell elvégeznie
• Kérdezz és várj javaslatot mindenre, de a végén mindenről te döntesz, mert magadnak csinálod, nem a szomszédnak
• Rendben van, ha valami neked teljesen mindegy

Utolsó részben kitérünk a felelősségre, az egyik legkönnyebben érthető, ugyanakkor legnehezebb témakörre, ami rémálommá teszi az álomház felépítését.