lakáskultúra Tag

Az utóbbi időkben a bútordesignerek újra elővették Charles and Ray Eames fröccsöntött műanyagból és üvegszálból előállított székét, amelyet többféle lábbal lehetett kapni. A wikipédián angolul elérhető a szék teljes története (http://en.wikipedia.org/wiki/Eames_Fiberglass_Armchair), de érdemes tudni, hogy a szék anyagát a II. világháború után az amerikai hadsereg fejlesztette ki, Charles és Ray Eames építészek pedig az 1948-as Olcsó Bútordesign Nemzetközi Versenyén indult az üvegszálas, könnyed székkel, amely az első volt az egyben fröccsöntött műanyag székek piacán. Addig a műanyagot elfedték textillel, kárpittal, ez a szék a hagyományokkal szemben viszont szabadon hagyta. 1950-től a mai napig gyártják ezeket a típusú székeket.

Nagyon sok olyan élethelyzet adódhat, amikor több lakásból kell egy élhető teret csinálni vagy egy lakásból kell többet csinálni: a nagyszülők a családhoz költöznek, külföldről hazajövő gyermeknek kell saját életteret biztosítani, születik egy gyermek és jó lenne megvenni a szomszédos lakást, esetleg sikerült egy elég nagy ingatlanra szert tenni és albérletnek tökéletesen lehetne használni, de túl nagy és kihasználatlan.

Ma egy érdekes kérdést tettek fel a munkatársaim: miért rakat valaki a nappali padlójába dugaljat? Természetesen a péntek délutáni világmegváltó beszélgetés vitába fulladt, érvek és ellenérvek sorozata hangzott el. Amerikai kollégámat idős emberekre emlékeztette, akik elektromos hintaszéket kötnek rá, nálunk viszont ilyet ritkán látni otthonokban, pláne nem időseknél.