26 aug Mit lát a lakberendező, amikor a barátai lakásában jár?
Amikor ismerőseink, barátaink ajtót nyitnak előttünk és átlépjük otthonuk küszöbét, mindig látszódik tágra nyílt szemeiken az izgalom, hogy vajon lakberendezőként mit fogunk szólni szeretett fészkük milyenségéhez. Pedig valójában nincs rajtunk egész nap a szakma szemüvege, amin keresztül állandóan ízekre szedjük a világot. „Segítség, a barátnőm lakberendező!” olvassuk az arcotokon … A mi keresztben álló szemöldökünk pedig a következőt üzeni: „Segítség, azt hiszik helyszíni felmérésre jöttem.”
Valószínűleg így van ez mindenkivel. Ha van egy fogorvos ismerősünk, máris kapunk az alkalmon, hogy egy találkozás során nagyra tátott szájjal mutogassuk lukas fogainkat. A szakács cimboráktól zsigerből főzési praktikákról faggatózunk, az informatikus barátokban pedig számítógépünk újratelepítésének lehetőségét látjuk. Akivel kicsit is jobb a viszonyunk, biztosan szívesen segít, de attól, hogy készséges, éreznünk kell, hogy nem feltétlenül esik ez jól neki. Te érezted már így magadat?
Ha hiszitek, ha nem, nem vagyunk állandóan szolgálatban, nagyon is képesek vagyunk, sőt, vágyunk egyszerű „barát” üzemmódban működni. Amikor belépünk valaki otthonába, nem nézünk szúrós szemmel, ha valahol rendetlenség van, ha furcsa színűek a falak vagy nem tűnik ideálisnak a bútorok elrendezése. Teljes mértékben tiszteletben tartjuk és elfogadjuk mások ízlését, lehetőségeit, elképzeléseit.
Ha megkérdeztek minket, hogy mit gondolunk erről vagy arról, elmondjuk a véleményünket – bár nem szívderítő, ha nem arról faggattok minket, hogy hogy vagyunk, hanem arról, hogy milyen gipszkartonba építhető LED világítás lenne a megfelelő a konyhátokba. Magunktól nem morfondírozunk azon, hogy mennyire kiszednénk egy falat, hogy összenyissunk két helyiséget és végre el lehessen férni. Nem, sajnos tényleg nem!
Dolgozunk reggeltől estig, olykor még elalvás előtt is elektromos terveken, a kivitelezéseken, egy „még-mindig-nem-tökéletes” bútorterven jár az eszünk, és gyakran nagyon nagy pörgésben vagyunk, ami miatt nehéz áthangolni a fogaskerekeket. Éppen ezért, ha van lehetőségünk kikapcsolódni, akkor parkolópályára kerül a lakberendező, neki is pihennie kell.
Hogy mégis legyen egy kis képetek arról, hogy egyéb esetekben milyen mások otthonába toppanni, íme 3 dolog, amit a láthatatlan szemüveg mögül szeretünk megnézni. Talán azt gondoltátok, hogy rögtön a szőnyegen, a szekrényen vagy a kanapén akad meg a tekintetünk, pedig sok esetben éppen a részletekre vagyunk ráhangolva, amik nem is igazán feltűnőek, mégis beszédesek!
Apróságok – amik személyessé, otthonossá, egyedivé teszik a lakást vagy házat. Ami annyira az ott lakókra jellemző, ami személyiségük, érdeklődésük, stílusuk és karakterük lenyomataként láthatóvá válik az enteriőrben. Olykor a legkisebb dolognak van a legnagyobb jelentősége, hiszen értéke nem abban rejlik, hogy mennyire szemrevaló vagy drága.
Párnák – a párnák száma az ágyon. Ki kell mondani, annyira szomorú, amikor csak egyetlen egy magányos párna van egy ágyon. A sok párna mindig barátságosabb érzetet kelt.
Könyvek a polcon – a pontosan sorba rendezett vagy tétován visszacsúsztatott könyvek, melyek elárulják, hogy szokták-e lapozgatni őket, vagy csak díszelegnek a polcokon.
Így mindjárt más, ugye?
No Comments