Konfliktusom van a lakberendezőmmel!

20 szept Konfliktusom van a lakberendezőmmel!

Már napok óta gondolkoztam ezen a témán, mert egy kicsit mindenkit érdekel, ugyanakkor nagyon ritkán kerül rá a sor, hogy egy lakberendező elmondja, hogyan is dolgozik. Mi tartozik a munkájához, mi nem tartozik hozzá, és ami a legfontosabb, hogyan és mitől működik az egész, mi vezet konfliktushoz?

Ez sajnos nem egy könnyed téma, és nehéz róla úgy írni, hogy senki felett ne törjünk pálcát: sem az ügyfelek, sem a lakberendezők felett. Ugyanakkor muszáj róla beszélni, mert az a tapasztalat, hogy a tudás hiánya problémákhoz vezet, képes megfojtani egy projektet, és meglepően sok esetben ez meg is történik.

Írhatnám a Lakberendező Pillanatok rovatban ezt a cikket, mert elég személyes, ugyanakkor attól kicsit összeszedettebben szeretném mindenki elé tárni, hogy milyen a helyzetünk és mit tehetünk bizonyos helyzetek elkerülése érdekében.

Mi egy lakberendező dolga?

Az év kérdése, sokszor a lakberendezőknek maguknak is. Lehetne szépíteni, de sajnos ez a helyzet. Projektenként nagyon erősen változik, hogy mi a lakberendező dolga, és nem csak pályakezdőknél, de azoknál is, akik 10-15 éve csinálják, hiszen ez nagy mértékben ügyfél függő, hogy mire van igény. Általában előáll egy olyan helyzet, hogy ügyfélként felfogadunk egy lakberendezőt, hogy csináljon meg egy részfeladatot. Időközben rájövünk azonban, hogy nem fogjuk tudni egyedül végigcsinálni és elvárjuk, hogy a megbeszélt árban benne legyen a konzultáció a kivitelezőkkel is. Elvégre a lakberendezőnek ez a dolga, nem? Sajnos ez nem ennyire egyszerű. Írom is, hogy miért.

Milyen feladatok lehetnek egy tervezés során?

Már itt belefutunk az első problémába, ugyanis mit értünk tervezés alatt? Kinek mit jelent, ugye. A tervezés a lakberendező szemszögéből az, ami papíron vagy számítógépen történik. Egészen addig tart, amíg össze nem áll egy koncepció, és abból olyan tervek nem születnek, amikből a kivitelezők dolgozni tudnak. Már ezen a ponton rengeteg dolog nem tiszta, ugyanis ez papíron megállja a helyét, de a valóságban ez ritkán zajlik így.

Az egyik nagyon izgalmas, de borzasztóan hátráltató tényező az, amikor úgy kell tervezni, hogy közben zajlik a kivitelezés. Valahol ez már megkívánja a tervezőtől, hogy valamilyen szinten folyjon bele a kivitelezésbe, és íme, ez már nem is a tervezés része. De akkor ez benne volt az árban? Jó kérdés. És a módosítások, amik a kivitelezésen felmerülő problémák okoznak? Az benne van az árban?

Miért fontos ez, kérdezhetné az ügyfél, természetesen neki úgy jó, ha minden úgy van tervezve, hogy az naprakész legyen és jó legyen. Tehet ő arról, ha a kivitelezésen valamit nem lehetett úgy megcsinálni, ahogy a lakberendező eltervezte? Itt kezdenek általában szétcsúszni a dolgok. Egyrészt, ha azt várod, mint ügyfél, hogy a lakberendező egy tervezés áráért vállalja a felelősséget a tervének minden részletéért, holott sokszor rajta kívül álló okok miatt az ellehetetlenül, akkor azt sajnos meg kell fizetni.

Ugyanis a lakberendezőnek nem a terveket fizeted meg, hanem a szakértelmet, amivel a te projektedhez hozzááll. Azt a szakértelmet, amivel minden adott problémát és lehetőséget figyelembe véve meghoz egy döntést. Sokszor elfelejtik a megrendelők, hogy a lakberendezők egy szolgáltatást árulnak, lényegében az idejüket adják el egy projektre. Ha egy ügyfél jön egy alaprajzzal, hiányzó információk tömegével, és már zajlik a kivitelezés, az nagyon sok konfliktushoz vezet. Ezt a konfliktust azonban el lehet kerülni azzal, ha tisztázunk bizonyos dolgokat:

Kérjünk gyorstalpalót a tervezés menetéről és a saját kivitelezésünkről.

Tisztázzuk, hol kezdődik a tervezés és hol ér véget. Meddig terjed a lakberendező hatásköre, milyen problémák merülhetnek fel a kivitelezés során és kinek dolga ezt elsimítani. Kinek milyen felelőssége van milyen feladatban és ami a legfontosabb, kinek milyen döntési jogai és lehetőségei vannak. Kénytelen egy megrendelő a döntéseinek nagy részét átadni a lakberendező számára, és rengeteg döntés meg is történik, időnként akár anélkül, hogy az ügyfél tisztában lenne azzal, hogy ott döntés született.

Kissé hosszadalmas lenne sok év szakmai hátteret minden apróságnál megindokolni, de természetesen meg lehet, csak fárasztó és bizalmatlanságot szül. Csak hogy példát említsek: miért pont azt a függönyt választottad, miért pont azt a padlószínt és nem egy árnyalattal sötétebbet, miért latex festéket akarsz a falra és nem simát, miért tapétázzuk ott és miért festjük amott, miért a legjobb vasalatokat kéred a konyhába, amikor megteszi az egyel rosszabb is, stb. Megkérdezhetjük és választ is fogunk rá kapni, ha nagyon akarjuk, de inkább töltsük az időt olyan kérdésekkel, ami fontos nekünk.

Amit én szoktam tervezésnek definiálni, az a következő:

• látványtervezés: minden, ami a látványterveket érinti (színek, formák, elrendezés)
• anyagválogatás: konkrét bútorok, függönyök, lámpák, burkolatok, stb. kiválasztása
• tervdokumentáció: kivitelezéshez szükséges tervlapok elkészítése az egyes szakmáknak (asztalos, burkoló, gipszkartonos, stb.)

A tervdokumentációnak van, hogy része a konszignációs táblázat, ami minden kiválasztott anyagot, mennyiséget és azok árát tartalmazza, de nem minden lakberendező teszi bele. Sőt, tovább megyek, én magam sem teszem bele projekttől függően a tervdokumentáció árába. Függ ez attól, hogy milyen típusú a projekt, zajlik-e már a kivitelezés, felkértek-e a kivitelezés követésére, egyáltalán igényli-e az ügyfél. Azt látom, hogy riasztóak a számok, amik benne vannak és jobban szeretik az emberek nem tudni, hogy mennyi lett a végösszeg, különben bele sem kezdenek a kivitelezésbe.

Lényegében eljutottunk addig a pontig, hogy van egy szép látványtervünk, van egy nagy mappa tervlapunk és még egy kapavágás nem történt a projekten. Elköszönünk a lakberendezőtől és végigvisszük a projektet magunk vagy szeretnénk, ha időnként benézne, hogy minden rendben zajlik-e és ha valamit újra kell tervezni, azt újra tervezi?

Kérjünk gyorstalpalót a kivitelezésen felmerülő buktatókról.

Csak hogy eldönthessük, van-e szükségünk arra, hogy segítsen nekünk a lakberendező vagy ad-hoc megoldjuk. Mert buktató az van, nem kevés. Amin itt érdemes elgondolkozni, hogy át szeretnénk-e adni a felelősséget és a döntési jogokat a lakberendezőnek vagy sem. Egyáltalán magára vállalja-e, mert nem minden lakberendező vállalja a kivitelezés követését, pont a felelősség, a döntési jogok miatt. A másik kérdés, hogy ha már átadjuk a felelősséget, hajlandóak vagyunk-e a megfelelő díjat ezért kifizetni? Van, hogy nem ér annyit, de van az a tervezés, ami nem tud megvalósulni a lakberendező nélkül, mert nem lehet mindent előre megtervezni az utolsó szögig.

A legfontosabb itt az ügyfélnek, hogy tisztázza, mit javasol a lakberendező, hajlandó-e egyáltalán belefolyni a projektbe ilyen mértékig és foglalkozni vele adott esetben hetente kétszer-háromszor néhány órát (ami nagyon sok!). Tisztázzuk, ez mennyibe fog kerülni, óradíjas, fix díjas, havi díjas, stb.

Mi tartozik a kivitelezés követésébe?

Vagy művezetésnek is szoktuk becézni, bár nem vagyunk műszaki vezetők, úgyhogy félrevezető lehet ez a megnevezés, de a lényeg ugyanaz. A kivitelezés követése során a lakberendező naprakész a projekttel, a tervdokumentációt igyekszik naprakészen tartani (ez nem feltétlenül valósul meg írásban mindig), a felmerülő változtatásokat követi. Felhívja az ügyfél figyelmét arra, hogy mi a következő lépés, mit kell megrendelni vagy mivel kapcsolatban nem halogathatja tovább, hogy döntést hozzon. Milyen lehetőségei vannak bizonyos dolgok megoldására, és mi az, amire már nincs vagy sosem volt. A kivitelezők el tudják érni telefonon vagy e-mailben kérhetik tőle a tervlapokat vagy valaminek a tisztázását, egyértelműsítését. Kimegy a kivitelezésre és előre átbeszéli, hogy mit kell megvalósítani, utólag ellenőrzi, hogy valóban az valósult meg. Ha valamilyen probléma felmerül, valamit változtatni kell, arról tájékoztatja a kivitelezőket és az ügyfelet.

Viszont nem tartozik ide, hogy összeszervezze a kivitelezőket, határidőket vagy a kivitelezők szakmáján belül minőségi vagy műszaki garanciát vállaljon. Ez a generál kivitelező dolga. Nem műszaki ellenőr, nem statikus vagy gépész és nem építész. Dolga azonban, hogy felhívja a figyelmet, ha valahol ezen szakmák valamelyikére szükség van, mert egy adott probléma meghaladja a hatáskörét.

Úgy kell elképzelni a lakberendezőt, mint azt a hiányt kitöltő ragasztót, ami összetartja a designt a funkciókkal. A lakberendező átlátja a koncepciót, azt, hogy milyen adódó hibának mire van hatása és mi az, ami megengedhető és mi az, ami semmi szín alatt nem. Aki látja azt, ami lesz, abban a káoszban, ami van.

Ami tehát nagyon fontos, hogy tisztázzuk a lakberendezőnkkel a munka megkezdése előtt:

• mit tud vállalni és mennyiért
  (miből van lehetőségünk választani és miből nincs, utóbbi sokszor fontosabb, mint az előbbi)
• mit vállal és mennyiért
  (benne van-e az árban, hogy az éjszaka közepén sírva hívjuk fel, hogy elegünk van a nyomorult építkezésből)
• hol kezdődik és hol ér véget a projekt
  („de ez még benne volt az árban” jellegű viták megelőzésére)
• ha már a lakberendező részéről véget ért a projekt, utólag mi megengedett és mi nem
  (légyszi, csak a villanyszerelővel egyeztess már, mindegy, mennyibe kerül, mert áll minden miatta)

Sose felejtsük el, az ügyfél is és a lakberendező is ember. Lehet egymással rondán bánni, de nem érdemes. Ha mindig a legrosszabbat feltételezzük, annak az eredménye általában a legrosszabb. A lakberendező az ügyfél érdekeit képviseli minden esetben, ha ügyfélként ennek alávágunk, az egésznek a lényegét veszítjük el, amiért felfogadtuk. A dühünket és frusztrációnkat ne a lakberendezőn töltsük ki, inkább beszéljük át, hogy milyen lehetőségeink vannak, ha hiba történt, azért ki vállalja a felelősséget, és kinek van lehetősége azt kijavítani. Igyekezzünk megoldás és nem probléma orientáltak lenni, bármelyik oldalon is állunk.