21 jan 8 ok, hogy miért NE legyünk lakberendezők
Amikor az emberek megkérdezik, hogy mivel foglalkozom, mindig fellelkesednek „én is lakberendező akartam lenni”. El tudom képzelni, hogy ilyenkor mi fogalmazódik meg a fejükben.
Bezzeg, amikor még programozó voltam előző életemben, senki sem irigykedett rám, senki nem nézett rám csillogó nagy Bambi szemekkel, hogy “én is programozó akartam lenni”. Biztosan azért, mert a programozók misztikus lények, a lakberendezőkről meg mindenki pontosan tudja, hogy mit csinál. Szinte látom a listát a lelkes emberek fejében, hogy egy lakberendező mivel tölti a napjait: falat színezget, párnákat rendezget, függönyt varr és mindezt magas sarkú cipőben teszi.
A helyzet persze az, hogy legutoljára színező hengert 10 éve fogtam a kezemben, mikor nagymamám szobáját festettem, függönyt még soha nem varrtam és párnákat csak reggelente rendezek a saját ágyamon. A magas sarkú cipő pedig egyenesen életveszélyes egy kivitelezésen. Cukin néznék ki sárga kobakban és 10 centis stilettóban, nem?
Sajnálom azonban, hogy ez a szakma nem szerepel a fiatalok pályaválasztásakor a listán, valamiért mindenki csak felnőttként képzi át magát, amikor rájön, hogy az első szakmája valami oknál fogva nem elég. Minden szülő célja, hogy a gyereke egy olyan szakmát szerezzen, ami utána normális, esetleg könnyű megélhetést biztosít, de ha te magad vagy, aki azon gondolkozol, hogy átképzed magad, benned is felmerülnek a kérdések: megéri-e a több éves képzést kifizetni, utána vállalkozással küzdeni. Összeszedtem egy listát tehát, hogy miért nem érdemes lakberendezőnek lenni.
1.) Emberekkel kell dolgozni
Sokfélék vagyunk, sokféle habitussal. Programozónak menjen, aki nem bírja az embereket. De tényleg, tudom ajánlani, ott humán impulzusok csak bizonyos szinten érik az embereket, a számítógép még vissza sem beszél. A lakberendező szakma azonban nem ilyen, az ügyfelekkel és a kivitelezőkkel is folyamatosan kommunikálni kell, tudni kell értelmezni és nem félreérteni, amit mondanak. Akinek nem erőssége a kommunikáció, dolgoznia kell ezen a területen, vagy más szakmát választani.
2.) A kivitelezők túlnyomó részt férfiak
Nekem ezen a területen könnyebb dolgom volt, mindig férfiak között tanultam és dolgoztam, de sokszor hallom sorstársaimtól, hogy a magyar építőiparral harcba szálló nőket megrágják és kiköpik. Az attitűd egy része annak szól, hogy nő vagyok, ezért ha valaki visszafogott, félénk természetű, ne ezen a pályán akarjon kibontakozni.
3.) Ülőmunka
Legalábbis félig-háromnegyedig. A tervezésnél én is a számítógép előtt ülök, van, aki papíron tervez, de ő sem állva. Bizonyos projekteken többet kell mászkálni, anyagok után nézni és kivitelezésekre kijárni, de úton vagy az irodán kívül körülbelül az időm negyedét, jobb esetben a felét vagyok. A projektek nagy részét a tervrajzok megrajzolása teszi ki, ha le kell bontani, 25% kreatív munka, amikor megtervezem mindennek a helyét, 25% a megfelelő bútorok, anyagok, burkolatok keresése, 25% a tervlapok elkészítése, 25% a kivitelezésekre való járkálás.
4.) Probléma megoldás és alkalmazkodás
Nem mindenkinek erőssége a kreatív probléma megoldás vagy a rugalmasság. Sokszor vagyunk GPS üzemmódban: újra kell terveznünk részeket vagy akár az egészet, ha valami előre nem látható dolog bukkan fel. Nincs problémamentes kivitelezés és szinte soha sem valósul meg semmi, ahogy azt elsőre gondolnánk. A legkülönfélébb dolgok bukkannak felszínre: egy nem megfelelő kivitelező, egy elégtelen szállítási dátum a kiválasztott anyagra és még számos olyan rajtunk kívülálló ok, amihez folyamatosan alkalmazkodni kell. A lakberendezőnek olyannak kell lenni, mint egy gumilabdának és megoldást találni a lehetetlenre is.
5.) Mindenről tudni kell
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem azt írtam, hogy “mindent” tudni kell, hanem azt, hogy mindenről tudni kell. Folyamatosan továbbképzésekre, kiállításokra járunk, hogy az új anyagokkal, megoldásokkal megismerkedjünk és egy-egy problémára minél több ötletünk legyen. Egy lakberendező mellett nagyon gyorsan elhalad a technológia, és nem elég az internetet felcsapni, vannak dolgok, amit személyesen látni és érteni kell. A legtöbb szakma ilyen, azonban a lakberendezés kifejezetten igényli a folyamatos továbbképzést.
6.) A lakberendező nem belsőépítész
Egy diplomát már 3 év alatt meg lehet szerezni, egy lakberendező képzést már 11 hónap alatt. Egy jobb képzés 2-3 éves ugyan, de mégis ugyanolyan OKJ-s papírt ad, mint a 11 hónapos. Ha valakinek fontos a diploma és a papír (esetleg még nincs diplomája és az első ingyenes képzését akarja kiválasztani), válassza a belsőépítész képzést. Egy picit könnyebb vele elhelyezkedni a diplomaérzékeny helyeken és egy egyetem minden esetben több lehetőséget tartogat az iskola utánra, mint egy OKJ-s képzés.
7.) Továbbképzések nehézsége
Sajnos a továbbképzések kis hazánkban nehézkesek, én ezt különösen tapasztalom vidéki, debreceni lakberendezőként. Vagy súlyos összegekért, fél évenként 2-300 ezer forintért járhatok Budapestre 2 évig, ahogy már tettem 2 és fél évig a lakberendezői képzés során vagy kiállításokra, termékbemuatókra járok. A színvonalas kiállítások azonban Milánóban, Berlinben, Párizsban vannak. Tehát minimum angol tudás szükséges hozzájuk, ha valaki azonban szeretne, olaszul, németül és franciául is megtanulhat. Egy a lényeg, bármerre is indulunk ezügyben, problémákba ütközünk.
8.) Vállalkozás vs. alkalmazotti munka
Az alkalmazotti munkák egy lakberendező számára vidéken biztosan kimerülnek a “konyhastúdióba tervezőt keresünk” típusú hirdetésekben. Budapesten valószínűleg könnyebb egy építész stúdióba elhelyezkedni, de budapesti kolléganőim sem választották ezt az alkalmazotti formát valami oknál fogva. Tehát marad a vállalkozás: egyéni vagy csoportos formában, aminek meg ugye megvannak a maga nehézségei.
Ha még mindig lelkesedsz a szakma iránt, akkor vágj bele!
Képek forrása: devbasu.com, 6iee.com, abc.news.go.com.
Olvastad már?
Mi a különbség a lakberendező és a belsőépítész között?
Lakásátalakítást igénylő élethelyzetek 1. – Az első gyermek érkezése
No Comments